elő – valami bennem, ami addig is törékeny volt, végleg darabokra tört.
Nem
vitatkoztam.
Nem sírtam.
Bólintottam, mintha elfogadnám a szavait, majd lefeküdtem. Reggelig a mennyezetet bámultam, hallgatva, ahogy a ház körülöttem nyikorog és sóhajtozik; úgy éreztem magam, mint egy idegen a saját életemben.
Hajnalra meggyőződtem valamiről, ami egyszerre tűnt szörnyűnek és elkerülhetetlennek.
Meg kellett védenem azt a keveset, ami még megmaradt nekem.
Másnap, amíg ő távol volt, zárat cseréltem.
Még most is be kell ismernem, hogy
nehéz időszak volt. De a gyász nem teszi az embert mindig bölccsé. Néha csak
