kétségbeesetté. Azt mondogattam magamnak, hogy a túlélésért küzdök. Azt hajtogattam, hogy nem kockáztathatom meg az otthonom elvesztését – az egyetlen dolgot, ami még némi stabilitást nyújtott számomra.
Miután a lakatos távozott, némán álltam ott, és próbáltam visszanyerni a lélegzetemet.
Hogy eltereljem a figyelmemet a bűntudatról, amely mindig is gyötört, elhatároztam, hogy kipakolom a szobáját. Azzal nyugtattam magam, hogy ez a józan döntés. Ha továbbra is így bánik velem, akkor többé nem…
találat.
Ujjaim valami puha és nehéz dologhoz értek.
Egy utazótáska volt, egészen hátra tolva, a falhoz.
A nevem állt rajta.
