óvatosan közeledett. Zavarodottnak tűnt, mintha nem lett volna biztos benne, hogy be szabad-e lépnie. Vállai megfeszültek, mintha máris egy újabb ütésre készülne.
Nem említettem a lakbért.
Nem beszéltem pénzről.
A táskával a kezemben elindultam felé.
…becsukódott; a kis könyv és a levél gondosan elhelyezve feküdtek benne. Szeme elkerekedett a látványtól, majd arckifejezése megváltozott – mintha épp elengedné az önuralmát, mielőtt még megállíthatta volna.
Átnyújtottam neki a táskát.
Nagyot nyelt. – Bementél a szobámba – mondta halkan.
– Igen – feleltem remegő hangon. – És rájöttem, mit csináltál titokban.
Zavartan félrenézett, mintha olyasmin kapták volna rajta, ami
