nem mozdulok.
– Nem sértődtem meg – feleltem. – Csak megjegyeztem, hogy ha ennyire ehetetlennek tartod, akkor nem kell megenned.
– Jaj, ne csinálj már drámát! Csak mondtam, hogy sőtlan.
– Nem csak ezt mondtad – néztem rá. – Azt is mondtad, hogy nem tudok főzni, és hogy bezzeg anyád mindig tökéleteset csinál. Ez nem ugyanaz.
Erre már nem válaszolt rögtön. Látszott rajta, hogy kezdi érteni: most nem fogok nevetve túllépni rajta, mint korábban annyiszor.
Bodri közben boldogan csóválta a farkát a tálkája mellett, mintha ő lenne a nap legnagyobb nyertese. A férjem erre lenézett, aztán rám.
