is ezért esett rosszul, amit mondott. Hanem azért, ahogyan mondta. Ahogy fintorgott, ahogy az anyjához hasonlított, mintha én csak egy ügyetlen idegen lennék a saját konyhámban.
Pedig egész délelőtt azon dolgoztam. Korán keltem, elmentem a boltba, előkészítettem a zöldségeket, feltettem a húslevest. Közben még a mosást is elindítottam, rendet raktam a nappaliban, és megterítettem, mert azt gondoltam, jó lesz végre együtt leülni egy nyugodt vasárnapi ebédre.
Ő pedig egyetlen kanál után úgy beszélt róla, mintha valami büntetést tettem volna elé.
– Most komolyan ezért sértődtél meg? – kérdezte végül, amikor látta, hogy
