– A Bodrinak ízlett – mondtam nyugodtan. – Ő nem válogatós, és értékeli, ha valaki főz rá. Ha neked nem ízlik, az anyád biztosan szívesen lát vendégül. De nálunk ma már nincs több ebéd.
A férjem egy pillanatig csak állt az ajtóban. Láttam rajta, hogy nem erre számított. Talán azt hitte, majd utánaviszem a tányérját, könyörgök neki, hogy egyen mégis, vagy gyorsan összedobok valami mást. Régebben valószínűleg ezt tettem volna.
De azon a vasárnapon valami megváltozott bennem.
Nem azért, mert a leves tökéletes volt. Tényleg lehetett volna rajta még egy kicsit igazítani. Nem
