sor ugyanazt a történetet mesélte el.
Spórolt.
Visszalapoztam az első oldalra, és legfelül, gondos kézírással írt szavakat pillantottam meg, amelyektől elállt a lélegzetem.
Anya nyugdíjalapja.
Anya.
Ott ültem a padlón. A térdeim megrogytak, mintha a testem úgy döntött volna, hogy nem bír tovább megtartani. A kis füzetet a mellkasomhoz szorítottam, mintha valami törékeny dolog lenne – valami élő.
Alatta egy boríték hevert, elején egy kis cédulával.
„A születésnapodra” – állt a cédulán. – „Ezúttal nem foghatod vissza magad.”
Öt nap múlva volt a születésnapom.
Remegő kézzel nyitottam ki a borítékot. A benne lévő
