Ott álltunk a ház előterében – egy olyan házban, amely túl nagy és túl csendes volt –, és a temetés óta először nem csupán számlákkal és visszhangokkal teli, üres térnek tűnt.
Újra otthonnak érződött.
Nem azért, mert egyik napról a másikra minden megoldódott.
Hanem azért, mert most először igazán megláttuk egymást.
És néha, egy veszteség után, éppen ez jelenti a gyógyulási folyamat kezdetét.
