Őszinte leszek. Ha találtam volna egy furcsa tárgyat a padláson lógva, szigeteléssel letakarva, a legrosszabbra számítottam volna. Nem arra, hogy „meg fogjuk veszíteni az eszünket” (ahogy a kísértetjárta házakban lenni szokott). Hanem arra, hogy „soha többé nem nyúlok hozzá”, ami mindenképpen a legrosszabb. Képzeld el, hogy valami váratlan dologra bukkansz ott fent, például egy karácsonyi csillárra a padláson – attól még furcsább lenne a pillanat.
Ezért szerettem annyira ezt a történetet.
Először is, ez a padlásra helyezett karácsonyi csillár úgy nézett ki, mintha csak egy csomó drótból, sok bolyhos dologból (pihéből),
