tűnt. A szoba kezd túl kicsinek tűnni. Nincs senki, akitől segítséget kérhetnénk, nincs kéz, amit megfoghatnánk vigasztalásként ebben a kritikus pillanatban. A légzés felületessé, nehézkessé válik, ahogy a szív küzd, hogy fenntartsa a ritmust, ami már nem a sajátja.
Minden egyes eltelt másodperc egy kérdést hoz magával, ami többet nyom a latban, mint egy szikla. Mi a teendő, ha a körülötted lévő világ néhány négyzetméterre zsugorodik? Az ösztön azt súgja, hogy mozdulj, keress kiutat, de az elme kétségbeesetten rohan az azonnali megoldásért. Ez egy utolsó erőfeszítés keresése, egy kétségbeesett kísérlet,
