az emlékezetembe. A temetésen, miközben a szomszédok suttogva fejezték ki részvétüket, én csak a nővéremet figyeltem.
A váratlan felnőtté válás pillanata
Nővérem akkor mindössze tizenkilenc éves volt – egy olyan életkor, amely a gondtalan kezdetekről, a barátságokról és a jövőbeli tervekről szól. Mégis, amikor anyánk koporsója mellett állt, évtizedekkel idősebbnek tűnt a koránál. A tekintetében nem távolságtartást, hanem rendíthetetlen elszántságot láttam. Abban a pillanatban többé vált a testvéremnél: ő lett az életem horgonya, aki átvette a felelősséget egy olyan világban, amely épp darabokra hullott körülöttünk.
Az átalakulása csendes volt, de abszolút.
