Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a nagyságot társadalmi elismerések, hangzatos címek vagy rangos egyetemek falai határozzák meg. Azt tanítják nekünk, hogy a siker a sarkirodákban és a szakmai ranglétrán elért eredményekben mérhető. A valódi nagyság azonban nem a csillogó karrierben, hanem a csendes, önfeláldozó szeretetben rejlik, amelyet akkor mutatunk meg, amikor az élet a legnehezebb próbatétel elé állít minket.
Tizenkét éves voltam, amikor a világom egyetlen pillanat alatt összeomlott. Édesanyánk halála olyan mély nyomot hagyott bennem, amelyet az idő múlása sem tudott eltörölni; a kórházi folyosók fertőtlenítőszagú csendje örökre beleégett
