meghatározó úttörője. 2004-es távozásáig a hazai médiapiac egyik legbefolyásosabb szereplője volt.
Egykori munkatársai szerint különleges tekintély övezte: rendszeresen beszédeket mondott, kiváló külföldi kapcsolatokat ápolt, és megjelenése is azonnal magára vonta a figyelmet.
„Legendás volt, ahogy vezette a tévét” – emlékezett rá egyik kollégája.
A róla szóló visszaemlékezések szerint ugyanakkor a tekintély mögött egy közvetlen, udvarias ember állt, aki ugyanúgy köszönt a portásnak és a büfésnek, mint bárki másnak.
Az egykori munkatársak számára egyszerűen „elnök úr” volt – a megszólítás pedig nem a beosztásról, hanem az iránta érzett tiszteletről szólt.
A magyar televíziózás
