vette őket, miután anyám meghalt. A tizenötödik házassági évfordulónkon díszítették az asztalunkat.
Soha nem választotta volna a sárgát.
Aztán észrevettem a virágüzlet címkéjére nyomtatott számot.
Pontosan száz.
Nem kilencvenkilenc.
Nem százegy.
Dániel figyelmes volt, de nem pazarló. Nem volt születésnap, évforduló vagy különleges alkalom.
Felhívtam őt.
A telefon addig csörgött, amíg az üzenetrögzítő fel nem vette a kapcsolatot.
Küldtem egy üzenetet.
„Küldtél nekem virágot?”
Nincs válasz.
Tíz perc telt el.
Aztán húsz.
A csokor már nem tűnt romantikusnak. Furcsán szándékosnak tűnt, mintha valamiért helyezték volna el az otthonomban.
Körbejártam
az
