elment, a komódon hagyta, valószínűleg azért, mert attól tartott, hogy azonosíthatóvá teszi, ha Amos rajtakapja.
Órákkal később Kellan nyomozó lépett be a szobába.
Nedves volt a szeme.
„Él.”
Talpra ugrottam.
„Dániel?”
“Igen.”
A hang, ami kimondta a csendet, részben zokogás, részben ima volt.
Daniel két nappal később zúzódásokkal az arcán és bekötéssel a csuklóján tért haza.
Abban a pillanatban, hogy belépett az ajtón, a karjaiba rohantam.
„Azt hittem, meghaltál.”
Szorosan ölelt.
– Sajnálom, Amber.
Elmagyarázta, hogy apám jegyzeteit akkor fedezte fel, amikor dobozokat pakolgatott a padlásról. A dokumentumok
arra utalnak, hogy
